A t�rsas�g 60%-a elment Disneylandbe, mi idegenvezet�vel egy�tt n�gyesben nyakunkba vett�k a v�rost. Jelentkezzen, akinek volt m�r r�sze ilyenben, ez �m az igazi VIP-v�rosn�z�s. Gyakran hangzott el az „�s m�g mit szeretn�tek l�tni” k�rd�s, k�ny�nk-kedv�nk szerint m�szk�ltunk, az idegenvezet� pedig csak mes�lt, mes�lt, �s mes�lt. �hgyomorra megn�zt�k az Invalidusok D�mj�t �s Nap�leon s�rj�t, ami b�r hatalmas, de v�letlen sem sz�p. M�rmint maga a kopors�, illetve kopors�k, mert hogy 6 kopors�ba z�rt�k, nehogy kim�sszon. A k�r�t�s pazar, az �p�let csodasz�p, csak �pp maga az eml�km� pocs�k. H�t nem?

Innen �ts�t�ltunk a Rodin m�zeumba, ami f�lig nyitott volt, f�lig z�rt, a h�res szobrok nagy r�sze a kertben �llt, csak a m�rv�nyokat �ll�tott�k be a fest� egykori h�z�ba. Pont befogadhat� m�ret� ki�ll�t�s volt, tele �rdekess�gekkel, �lveztem nagyon, Rodin nagy kujon volt…

K�vetkezett az Orsay m�zeum, amit egy p�lyaudvarb�l alak�tottak ki. Kicsinek gondoltuk, azt�n kider�lt, hogy hat szintb�l �ll, �gy mindj�rt roppant kev�snek t�nt az a m�sf�l �ra, amit megszavaztunk magunknak arra, hogy v�gigfussuk. Mindenesetre az �sszes impresszionista fest� h�res k�peit l�ttuk, Monet, Manet, Renoir, Van Gogh �s a kis t�rsaik. B�r �n nem szeretem ezt a korszakot, az�rt persze j� �rz�s l�tni �letnagys�gban azokat a m�alkot�sokat, amikr�l m�v�szett�rt�net �r�kon annyit hallottunk. A legviccesebb a Whistler anyja c. festm�ny volt, ami el�tt �lltunk, �lltunk, �s nem tudtuk honnan, de irt� ismer�s volt. M�r itthon voltunk, amikor az egyik el�zetesben felt�nt Mr. Bean, �s azonnal beugrott, hogy igen, ez volt az a k�p, amire Mr. Bean a katasztr�fafilmben vigy�zott, let�sszentette, elmaszatolta, majd „�jra rajzolta” a fej�t.

A folytat�sban a Picasso �s a Dali m�zeumokat szerettem volna megn�zni, de el�bbi fel�j�t�s alatt �llt, ut�bbir�l pedig kider�lt, hogy id�szaki ki�ll�t�s volt, �gyhogy sajnos kimaradtak. Majd egyszer elmegyek Spanyolorsz�gba, �s ott ki�lvezem a helyzetet, mert h�t mily megd�bbent�, nekem �k a kedvenc fest�im. Biztos ki sem tal�lt�tok volna abb�l, hogy az oldalam h�tter�n is d�szeleg k�p�k…

�gy a Pantheon volt k�vetkez� �tic�lunk, ami r�mai mint�ra �p�lt, csak „v�letlen” sokkal nagyobbra siker�lt, sebaj. Sz�p, az a l�nyeg. Itt nyugszik Victor Hugo, Dumas, Zola, Voltaire �s Rousseau is. Tov�bbi �rdekess�g, hogy a Pantheon kupol�j�r�l l�gatt�k le Fuocault ing�j�t, amivel bizony�totta a F�ld tengelye k�r�li forg�s�t, �gy teh�t egyben �rak�nt is funkcion�l, ahogy ide-oda himb�l�zik. Nyilv�n ez az els� �s eredeti inga, �s m�g senki se �rintette, �s pontos, k�r, hogy a szem�nk l�tt�ra �ll�totta be a helyi idegenvezet�.

Ezt�n a „t�bbiek” kettesben hazat�rtek a sz�ll�sra, mi pedig bent maradtunk Any�val a v�rosban. Tov�bb s�t�ltunk a Luxemberg kertbe, ott pihent�nk egy nagyot a p�lmaf�k t�v�ben, azt�n tov�bb bandukoltunk a Notre Dame fel�, de oda v�g�l nem jutottunk el, mert ellent�tes ir�nyban kerest�k. Sebaj, mert �tk�zben felfedezt�k az egyetlen csokiboltot, amit kintl�t�nk alatt l�ttunk, majd v�letlen belefutottunk a 210 m�ter magas Montparnasse toronyba is, ami egy�bk�nt szint�n szerepelt a terv�nkben. �gy meg is h�d�tottuk, 35 m�sodperc alatt vitt fel a gyorslift az 59. emeletre, �s hogy onnan milyen csod�latos panor�ma t�rult el�nk, arra m�r igaz�n nincsenek is szavak. K�rt�nk k�t �sv�nyvizet, le�lt�nk egy-egy b�rsz�kre, b�multunk lefel�, �s ha Robi odaj�tt volna valahogy, le sem m�sztam volna onnan soha t�bb�…