D�lben m�r Lillaf�reden �ld�g�lt�nk a hegyek �lel�s�ben a z�ldben. Miut�n elfoglaltuk a sz�ll�sunkat, neki is v�gtunk a k�rny�knek. Lillaf�red olyan Magyarorsz�gnak, mint Eur�p�nak Sv�jc: minden term�szeti kincs�t egy picike ter�letre koncentr�lt�k, igazi kis �kszerdoboz. N�h�ny n�gyzetkilom�ternyi ter�letre h�rom barlangot, az orsz�g legnagyobb v�zes�s�t �s egy sz�p tavat, a H�mori-tavat siker�lt beles�r�teni. A term�szeti csod�kon k�v�l pedig kisvas�t is k�zlekedik, ami seg�t abban, hogy gyorsabban �s k�nyelmesebben lehessen bej�rni a vid�ket. Aki ismer benn�nket, az tudja, hogy nek�nk a z�ld a minden�nk, ahol hegyek �s tavak vannak, ott mi m�r csak j�l �rezhetj�k magunkat, itt sem volt ez m�sk�nt. Nagyot s�t�ltunk a t� k�r�l, megn�zt�k a Szent- Istv�n barlangot, cs�nak�ztunk, �s ett�nk finom pisztr�ngot. Mi kellhet m�g? – ez �nmag�ban is t�k�letes. A helyet minden szerelmesp�rnak tiszta sz�vemb�l aj�nlom, kiv�l� randi-�s �sszeb�j�s hely, felt�ve, ha nem veszi le a l�b�r�l a p�r egyik fel�t valami kezd�d� nyavalya, mint eset�nkben engem. De h�t ez igaz�n �gy term�szetszer�, a szervezetem b�rta, am�g kellett, most meg beadta a kulcsot, na bumm, igaz�n nem lehet neki felr�ni, elviseltem. �gyhogy kalandra fel, csak k�t�r�nyira van a Paradicsom.

Este elment�nk egy �tterembe (az egyetlenbe), ahol egy megsavanyodott hal�szl�val kezd�d�tt minden, ami v�g�l olyan bakilavin�t ind�tott el, hogy a v�g�n m�r nem tudtuk, s�rjunk-e vagy nevess�k… j�t nem ett�nk, vagy legal�bbis �n nem, a hely viszont eml�kezetes maradt. Itt tal�lkoztunk Robi egyik kis bar�tn�j�vel, a vietn�mi utask�s�r�j�vel (�rtsd: idegenvezet�), mely kapcsolatot �n mindig nagyra �rt�keltem, �s lelkesen t�mogattam, minthogy most is roppant m�don felvillanyozott az �tlet, hogy ilyen sz�p helyen az est�nket ne kettesben, hanem egy sz�momra idegennel t�lts�k, na de h�t mindegy, sz�p l�ny, kedves l�ny, belef�rt, h�lye aki veszekszik, ajv�.