„Az �let furcsa. B�rhol j�runk, mindig t�rt�nhet valami. Ki gondoln�, hogy egy olyan helyen, ahol az ember el�sz�r �s tal�n utolj�ra j�r, lesz majd Valaki, aki felfigyel r�, megjegyzi, �s m�snap m�s t�rsas�gban, teljesen m�s helyen, m�s �lethelyzetben, ruh�ban felismerni v�li, �s t�nyleg � az. Vagyis �n. Az �let t�nyleg nagyon furcsa. �s az apr� kis boldogs�g-kapszul�k mindig olyankor j�nnek, amikor a legnagyobb sz�ks�g van r�juk. Tegnap kaptam egy maroknyit bel�l�k, tal�n ez�rt t�retlen a mosoly az arcomon. Persze nem let�r�lhetetlen. De szeretn�m, ha min�l tov�bb itt maradna, mert hat�rozottan j�l �ll.” – m�g mindig. H�l�s vagyok a „K�r�lm�nyeknek”, a „V�letleneknek” �s az �n kis uramnak, hogy 4 �ve olyan b�tor volt, hogy lesz�l�tott ott a P�lus Centerben…