Veled minden olyan felh�tlen, �s f�ktelen. Nincs m�s dolgom, mint �lvezni az �let sz�ps�geit. J� t�rsas�gban, bar�tok k�zt lenni, egy�tt iszogatni, esetleg ber�gni, r�szegen hatalmasakat vagy nem annyira hatalmasakat dugni, p�r�gni, �s nem t�r�dni a holnappal, csak a pillanatoknak �lni.

Mi�ta ismerlek, megv�ltozott az �letem, �veket fiatalodtam melletted, egy h�lye kis csitrinek �rzem magam, f�k�nt mert tal�n egy kezemen meg tudn�m sz�molni, h�nyszor �reztetted velem, hogy n� vagyok, hogy h�nyszor �reztem magam �n n�nek a t�rsas�godban. Nem �rzem azt, hogy megbecs�ln�l, pedig nem tartom magam szar embernek. Nem azt v�rom, hogy borulj t�rdre el�ttem �s cs�kolgasd a l�baimat a porban cs�szva, de a mozdulataidb�l hi�nyoznak a szeretet legapr�bb jelei is. Mintha minden mindegy lenne. Amikor m�morban �szunk, sosem gondolkodunk azon, hogy ezt akartuk-e erre v�gyunk-e, j�- e ez �gy, szabad-e, olyankor nem sz�m�tanak sem az erk�lcs�k, se semmi, csak �lvezz�k egym�s t�rsas�g�t, legt�bbsz�r az �gyban k�t�nk ki, amivel semmi probl�ma nem is lenne, de azt�n j�n a reggel, a j�zanod�s, �s a homlokodra van �rva, hogy legsz�vesebben a takar� mikrosz�laiba b�jn�l, hogy ne kelljen megsz�lalnod, �s elrohansz amilyen gyorsan csak tudsz, vagy ha �n vagyok N�lad, el�kapsz egy k�nyvet, �s neki�llsz tanulni, mintha pont azon a f�l �r�n m�lna a Vil�g, am�g fel�lt�z�m, �s hazah�zok. N�ha annyira gonosz �s kegyetlen tudsz lenni, �s �gy tudsz b�ntani, al�zni, hogy kapkodom a leveg�t, �s semmit sem k�v�nok jobban, mint fel�lt�zni, �s elt�nni, hogy kis�rhassam, �s kiirthassam magamb�l ami f�j.

***

Le�l�k egy fa tereb�lyes lombkoron�j�nak �rny�k�ba, addig kaparom a kem�ny talajt, m�g a k�rm�m al�l fel nem buggyannak az els� v�rcseppek, a szememb�l �mlik a k�nny, �s sz�tkenem a f�ldet az arcomon, mindenem csupa s�r, v�r �s k�nny. M�ly g�dr�t �sok, leh�zom a cip�m, a zoknim, �s beleteszem a l�baim, betemetem �ket, betemetem magam. V�r helyett cukor �s �sv�nyi anyagok kezdenek folyni az ereimben, a f�jdalom k�rget von testemre, gy�keret eresztek �s m�r nem vagyok t�bb� ember. Az ablakod alatt �llok, �s addig n�v�k, m�g el nem veszem t�led az utols� napsugarat is, eltakarom el�led az �sszes napf�nyt, hogy csak engem l�thass, �s gy�l�lj.

***

Azt�n t�rt�nik valami ott legbel�l, �rzed, hogy nem j� ez �gy, le�l�nk besz�lgetni, amit�l megborulunk, azt�n �sszeborulunk, esetlenn� v�lunk, v�g�l �jra a karjaid k�zt tal�lom magam �s szeretkez�nk.

Kedves, aranyos, �r�lt, bolond fi� vagy, akit nem lehet nem szeretni, de azt k�v�nom, b�rcsak sosem m�lna el a m�mor, �s sosem kellene fel�bredni, feln�ni, �s felel�ss�gteljes �letet �lni. Addig a percig szeretek melletted lenni, m�g gyermeki �szintes�ggel besz�lsz, �s cselekszel, de amint elkezdesz gondolkodni, Isten �vjon T�led

***

Kiszak�tom a gy�kereim a talajb�l, �s elindulok az orsz�g�ton, hogy letelepedjek egy csendes v�zparton, hogy majd al�m fekhess, �s �rny�kot biztos�tsak Neked a forr�s�gban, �s mindig visszat�rhess hozz�m, amikor csak akarod.  

Azt�n �gy 60-70 �v m�lva kiv�gnak, �s kopors�kat k�sz�tenek bel�lem, tal�n a Tiedet is, hogy a f�ld alatt majd �jra eggy� v�lhassunk, �s mindig egy�tt lehess�nk egy m�sik, egy �j �letben, mert ez nem a mi k�z�s �let�nk.