J�nius eleje lehetett, amikor k�t vizsga k�zt regisztr�ltam egy t�rskeres�n, csak �gy, "mi bajom lehet bel�le" alapon. Mind�ssze Egyetlen Valakinek �rtam, Akinek m�g f�nyk�pe sem volt, �s csak annyit �rt mag�r�l: „�tlagosn�l szebb, �tlagosn�l okosabb, �tlagosn�l boldogtalanabb l�ny vagyok…”. H�t � lett az �n rem�nysugaram…

A megismerked�s�nket k�vet� els� h�ten elsz�llt a sz�rkes�g, kivirultam, �s ezt m�sok is �szrevett�k… r�vid �ton bel�l kiv�vtam a f�rfiak figyelm�t, akadt, hogy egyszerre h�rom pasit h�ztam, �s persze ism�t �rtatlanokon bosszultam meg a saj�t h�lyes�gem. Nem �rdekeltek. Mint ahogy egy-k�t kiv�tet�l eltekintve soha nem is �rdekeltek igaz�n. Hogy kik �k, mit akarnak, �s egy�ltal�n lehet-e �rz�se egy f�rfinak? Persze, hogy nem, evol�ci�s t�ny, hogy csak n�k �rezhetnek.

Minden napom f�nypontja egy �jszak�ba ny�l� besz�lget�s volt ☼-l. Sz�p lassan elkoptak az �rdektelen kapcsolatok, �s egyre nyilv�nval�bb� v�lt, hogy csak egy Valaki sz�m�t. �. Bizserget� �rz�se volt randira k�sz�lni A N�vel, akivel minden gondolatomat megosztottam heteken �t, de m�g sohasem l�thattam, sohasem �rinthettem meg, nem �rezhettem a b�re illat�t…

… az �sszhang h�rom dimenzi�ban is t�k�letes volt, borzaszt� zavarban voltunk mindketten, de olyan gyorsan elrep�lt az a n�h�ny �ra, amit egy�tt t�lt�tt�nk, mintha egy perc lett volna. Randit randi k�vetett, k�zben �jszak�nk�nt egyre m�lyebben belef�rtuk magunkat egym�s lelk�be, agy�ba, sz�v�be. Minden olyan nagyon sz�p volt, �s olyan egy�rtelm� volt, hogy egym�st akarjuk.

Egy tal�lkoz�s alkalm�val, a puszit �lel�s k�vetett… egy�tt dobogott a sz�v�nk, k�r�l�tt�nk milli� ember �llt a buszmeg�ll�ban, de mi csak szor�tottuk egym�st �s annyira j� volt, hogy s�rni tudtam volna.  Azt�n elment�nk moziba… a film alatt sz�mtalanszor pr�b�ltuk megcs�kolni egym�st, de mindig elnevett�k… azt�n persze m�giscsak elcsattant az els� cs�k, m�g aznap este, szakad� es�ben a Campona tet�parkol�j�n… valahogy messze nem �rdekelt az, hogy a vas�t�llom�son �ll� emberkupac kig�vadt szemekkel b�mulhatott benn�nket, s�t a biztons�gi �r�k elm�s „k�szi l�nyok a leszbis�t” megjegyz�se is hidegen hagyott… erre v�rtam, igen… biztosan. 

A  sz�ps�g mellett mindv�gig ott lebegett a rettegett �rnyoldal is, a folytonos hazugs�g a sz�l�knek, a bujk�l�s, a titkol�z�s… amikor boldog vagy, de nem mutathatod ki, amikor nem foghatod meg a kez�t, amikor csak s�t�t �s eldugott kapualjakban cs�kol�zhattok, amikor minden mozdulatra figyelni kell, amikor minden, de minden sz�m�t… felem�sztett… b�rmilyen j� volt, b�rmilyen sz�p volt, b�rmennyire szerettem, mindig �rl�dtem…t�bbet vett el, mint amennyit adott… de akkor is a "mi kis szerelm�nk" volt… ami nem tartott �r�kk�…

Amilyen gyorsan bef�rk�z�tt a sz�vembe, olyan gyorsan t�vozott a mindennapokb�l. Elb�nt velem, m�gis… egy igaz�n picit sem tudok haragudni R�… mert � ism�t Valaki, aki megford�totta k�r�l�ttem a Vil�got.