R�gebben sokat j�rtam kos�rmeccsekre, mondjuk �gy „hivatalb�l”.

J� volt a „focistafeles�g” szerep�ben �rezni magam. Tudtam, hogy egy eg�szen picit nekem is akart bizony�tni, s hogy �rtem is hajtott, hogy megmutassa, � a legjobb. �s �gy is volt.

�letem legjobb r�sze a p�ly�n izzadt, �n meg drukkoltam. Alig v�rtam a meccs v�g�t, hogy magamhoz szor�thassam, �s �rezzem, hogy milyen hevesen ver a pici sz�ve. Ezek olyan pillanatok, amiket nem lehet elfelejteni. Amikor egy �lel�s �ltal osztozhattam a boldogs�g�n. �s akkor majd kicsattantam a b�szkes�gt�l, hogy � az �n P�rom.

Persze nem mindig �k gy�ztek, �s ilyenkor olyan sz�rny� volt l�tni a csal�dotts�got az arc�n, �s tudtam, hogy csak mag�t okolja, pedig � t�nyleg a maximumot hozta ki mag�b�l. De n�ha a legt�bb is kev�s. �s olyankor megszakadt �rte a sz�vem, futottam Hozz�, meg�leltem. N�ha pityergett, n�ha �gy szor�tott, hogy majd sz�troppantam, de a legfontosabb, hogy �rezhette, hogy ott vagyok �s szeretem, b�rmi is t�rt�nj�k, �s nekem mindenn�l fontosabb.

Hossz� id�k �ta ma megint meccsen voltam. A v�ltozatoss�g kedv��rt focimeccsen.

�j id�k, �j szelek, de a r�gi �rz�sek.

�letem egy darabja a kapuban. Ez am�gy is a legh�l�tlanabb poszt, mert minden egy emberen m�lik. �s n�h�ny hiba az eg�sz csapat eredm�ny�re kihat.

B�r most egy�b okok miatt nem �rezhettem magam a „focistafeles�g” szerep�ben, az�rt m�gis, f�l szemmel, olyan nagyon j� volt n�zni, ahogy k�zd, ahogy hajt. M�gha nem is �rtem.

Kifejezetten megd�bbentett, hogy mikre k�pes, csak �gy �radt sz�t bennem a b�szkes�g. Mert � a maximumot adta. M�gha az kev�snek is bizonyult.

Az utols� g�l ut�n, amikor csak guggolt a kapuban, m�r nem tudtam nem R� koncentr�lni. Annyira szomor�, csal�dott �s d�h�s volt… �s annyira szor�tott a sz�vem.

Egy picit mindig meghalunk ilyenkor. �s �jra �letre kel�nk egy �lel�st�l. Mert nem kellenek szavak, csak az �rz�s, hogy igen, vagyunk egym�snak. �s ez a legszebb �rz�s a Vil�gon.

�s � csak guggolt, majd fek�dt… �n meg csak �ltem, pr�b�ltam nem t�r�dni Vele, de akkor m�r nem tudtam. Mag�val ragadott a csal�dott tekintete, �s �gy �reztem magam, mint �vekkel ezel�tt *** kos�rmeccsein. Csak v�rtam a meccs v�g�t, �s a pillanatot, amikor majd meg�lelj�k egym�st, amikor osztozom a f�jdalm�n, mik�zben � �rzi, hogy az eredm�ny ellen�re nekem akkor is � a legjobb, �s nagyon szeretem.

Neh�z volt visszasz�llni a f�ldre, hogy „EZ most NEM AZ, most nem szabad odamenned, mert nincs sz�ks�ge r�d”. Nem r�m van sz�ks�ge.

K�nytelen kelletlen v�gign�ztem, ahogy les�t�l a p�ly�r�l, csal�dottan, �s f�radtan. B�szke voltam R�, mert t�nyleg fantasztikus volt. De nem voltam abban a helyzetben, hogy b�rmit is tegyek, vagy mondjak. Pedig semmi sem esett volna jobban, mint meg�lelni, hogy tudja, �s �rezze, hogy abban a pillanatban mindenn�l jobban szeretem.