A Tanul�kony sz�rnyeteg nem v�letlen nagy kedvencem: „a testem a v�ram, t�l sz�p is lenne, ha azt �rezn�m egyszer, hogy boldog vagyok benne”. Mert h�t –nem akarok �lszent lenni- volt id�, amikor nem az kellett, ami volt. El�g sok�ig gondoltam �gy, hogy nem fogom tudni f�rfival le�lni az �letem, �gy az els� pr�b�lkoz�saim rendre kudarcba fulladtak a fi�kkal, mert id�r�l id�re hi�nyzott egy n�i k�z finom �rint�se, egy n�i sz�j gyeng�d cs�kja…  �s valahogy mindig tal�ltam is valakit, aki oldotta a hi�ny�rzetemet, akinek a karjai k�zt „v�gre hazatal�ltam”. Mondjuk ezt �n elvb�l nem soroln�m a megcsal�s kateg�ri�ba, mert f�rfit csak f�rfival, n�t pedig csak n�vel lehet megcsalni, de ett�l f�ggetlen�l nem volt sz�p t�lem, akkor sem, ha csak „kerestem az utam”. Ezekt�l a kis k�zj�t�kokt�l rendre meg is borultam, ami sosem tett j�t az aktu�lis kapcsolatomnak. Volt, aki emiatt nem tudott „ment�lisan n�k�nt tekinteni r�m”. Ez a mondat nem v�letlen �ll itt, �letemben nem b�ntottak meg �gy. Tal�n akkor, amikor Ugyan� megk�rdezte, hogy szabad-e engem n�napon felk�sz�nteni. Azt hiszem �pp ez tett helyre, �s valahol igaza is volt. N� vagyok. De nem lehet valakit komolyan venni azt, aki csinos sz�ke l�nyk�k miatt s�r*. Az�ta nem is cs�kol�ztam l�nnyal, �s nem is s�rok ut�nuk. R�szemr�l t�nyleg igaz a „nincs n� nincs s�r�s”. Akkor h�t minek csin�ljak magamnak probl�m�t? B�tran mondhatom, hogy helyre tudtam rakni magamban a dolgaimat, tudom mi mennyit �r, �s ki vagyok. Nekem ez volt �letem nagy megfejt�se. Hogy r�tal�ljak �nmagamra, �s norm�lisan tudjak szocializ�l�dni.

*A t�rt�net t�bb mint k�t �ves, �s moment�n van egy helyes kis kopaszom, teh�t m�g ha csinos sz�ke l�nynak is �rzed magad, sem kell k�t l�p�s t�vols�got tartanod. Ez am�gy is egy konkr�t csinos kis sz�k�r�l sz�l. Vagyis az Utols�r�l. � minden bizonnyal mag�ra ismer, a t�bbs�getek is, de maradjon akkor is n�vtelen, mert l�nyokat nem adok ki. Megint csak egy elv.