D�lel�tt elhagytuk Debrecent, �s hazafel� vett�k az ir�nyt. De nem �m csak �gy egyszer�en, hanem �tba ejtett�k Egert, ha m�r egyszer �gyis ott domborodik az M3-mas mellett. Igaz, ott nem lakik Robinak semmilyen l�nyismer�se, de az�rt j�l �rezt�k magunkat. Bek�lt�zt�nk p�r �r�ra a v�rba, amit m�g sosem l�ttam, mert mindig volt „fontosabb” dolgom, ha arra j�rtam. Meg kell hagyni, az egyik legnagyobb �s legtetszet�sebb, amit mostan�ban kis haz�nkban l�ttam, pedig csak s�t�l� jegy�nk volt, nem ment�nk bel�lre. Egy fegyver- �s p�nc�lki�ll�t�sra �gy is bepalizott egy rendk�v�li marketingtehets�ggel meg�ldott h�lgy, azt�n nem volt ott l�t�r� se, csak n�h�ny hamis�tott fegyver �s p�nc�l, na de sebaj, elhitt�k neki, hogy j� muri lesz sisakokat pr�b�lgatni, �s egym�st f�nyk�pezni. Mondjuk t�nyleg vicces volt, de annyira az�rt m�gse. Mindenesetre, ha valaha is k�ts�geim lettek volna afel�l, hogy Robinak j�l �llhat-e egy sodronyos sisak, akkor most minden k�telyem elsz�llhatott, mert igaz�n dali�san fesz�tett benne. Mindazon�ltal nem lettem volna k�z�pkori lovag, nem volt t�l �szinte a mosolyom ebben a valamiben.

Az eb�d�nket egy olasz �tteremben k�lt�tt�k el, itt tal�lhatj�tok az �tlapot, ami legnagyobb b�natomra nem f�nyk�pes �s nem is illatos. Az els� perct�l az utols�ig annyira lekenyereztek benn�nket, hogy ilyen el�gedetten nem is tudom, mikor t�voztunk �tteremb�l. Olyan m�lnakr�mlevest kaptunk, hogy arra nincsenek szavak, a folytat�sk�nt k�rt tenger gy�m�lcse penne tejsz�nes-fokhagym�s m�rt�ssal szint�n fens�gesre siker�lt. Minden �z t�k�letes harm�ni�ban, semmi sem t�l f�szeres, semmi sem tolakod�, m�gis minden t�k�letes. �s olyan apr�s�gok, minthogy sz�p �tk�szlet, tiszta abrosz, eleg�ns ev�eszk�z, figyelmes �s kedves (de nem tolakod�s-bratyiz�s) pinc�r, tiszta kultur�lt wc… egyszer�en m�g ha szerett�nk volna sem tal�lhattunk volna kifog�st, 10/10. Ha arra j�runk legk�zelebb, biztos bet�r�nk ism�t, tegyetek ti is �gy!

Eger ism�t kellemes eml�keket hagyott bennem.