... ma m�r nem tudtam volna megtenni, amit tegnap m�g de. De m�r mindegy.

M�g mindig nagyon szeretem a munk�mat, s a f�l�ves jutalom m�rt�k�b�l �gy t�nik, hogy ez meg is l�tszik... ma kider�lt, hogy igen megb�cs�lt tagja vagyok a munkahelyemnek. Hurr�, �ljen.

Meg m�g az is kider�lt ma, hogy m�g mindig alacsony a party-indexem, �s m�lys�gesen zavar, ha kilencen �l�nk egy asztaln�l, �s mind az�rt piszk�lnak, hogy 1. mi�rt nem eszem az ingyenkaj�b�l (mert eb�deltem) , 2. mi�rt n�zek �gy, ahogy (mert megvan a v�lem�nyem azokr�l, akik c�ges bulin retik�lbe pakolnak kaj�t azok ut�n, hogy lefik�zt�k az egyik volt munkat�rsn�t, aki szint�n �gy tett), 3. mi bajom van (ne ezt meg pont nem fogom elmondani). Nem tudom mi�rt gondolj�k azt, hogy majd att�l, hogy egy asztalhoz paterolnak a koll�g�kkal, t�bbet fogok vel�k csevegni, mint egy�bk�nt. Nemmm. Aki nem keltette fel az �rdekl�d�sem az elm�lt t�z h�napban, azzal nem �llok le ismerkedni k�nyszerb�l. Mellesleg megk�rdezhettem volna, ki-mit csin�l a holnapi szabadnapon, de 1. nem �rdekel, 2. mi�rt is tartozik r�m? Badars�g. J�kat hallgattam, a szemem besz�lt helyettem. Mindenki azt gondol r�lam, amit.