Mostan�ban – nem figyeltem meg mikor �s hogyan alakult ki bennem – elszoktam att�l, hogy idegen(ebb) emberekkel �rintkezzek. R�gen abszol�t k�zvetlen voltam ilyen t�ren is, fontosnak tartottam, hogy hozz��rjek ahhoz, akivel besz�lgetek, ma meg m�r ott tartok, hogy h�trah�k�l�k egy-egy spont�n �lel�st�l, vagy simogat�st�l, illetve azon kapom magam, hogy m�rlegelek. Ma reggel is, amikor D. behozta a Twilight folytat�s�t, �s vele egy�tt a DVD-t, kedvem lett volna meg�lelni, vagy egy puszit adni neki �r�m�mben, de f�ldbe gy�kerezett a l�bam. Ott van egy m�sik l�ny a mel�ban, � meg folyton simogat �s hozz�m ny�lk�l, n�ha hirtelen meg�lel. Ezeket �n nem tudom �s nem is szeretn�m viszonozni. Nagyon kev�s ember van, akit val�ban �szint�n meg tudok �lelni, �k a bar�taim. M�g kevesebb, akihez j�l esik hozz�b�jni. Furcsa, mert nem ilyen voltam.